Kaszálási tilalom
A Felső-Tisza Vidéki Környezetvédelmi, Vízügyi Igazgatóság kaszálási
tilalmat hirdetett a 028, 050/2, 050/13-17, 079/2, 054/3 helyrajzi
számú területekre, melyeken a Hortobágyi Nemzeti Park őrszolgálata
haris fészkelését észlelte.
Itt egy rövid leírás a harisról:
A guvatfélékhez tartozik. Hossza 22-25 cm, meglehetősen
hosszú nyaka, kerekded teste van, csőre rövid és tömpe. Tollazata
szürkés sárgásbarna, felül erős, sötét foltokkal foltozott.
Szemöldöksávja, torka, melle felső fele kékesszürke, oldalai fehér és
vörösbarna csíkokkal mintázottak. Igen kevesen vannak azonban, akik meg
is pillanthatják. Azon madaraink közé tartozik, amelyeket rejtett
életmódja miatt megpillantani ugyan nem, de jellegzetes hangja alapján
észlelni mégis évszázadok óta képes az ember. Jellegzetes recsegő,
érdes kiáltásától kapta tudományos nevét is, amely magyar fül számára
"kétkés"-nek is hangozhatik - ez egyik népi neve is.
Ide kattintva letölthető fájlban a hangja
Elterjedés: Eurázsiai elterjedésű faj. A Brit-szigetektől Szibériáig
terjed fészkelőterülete. Nyugat-Európában azonban csak mintegy 4.500
pár található, azzal a 70.000 párral szemben, amely Kelet-Európa
országaiban fészkel. Hazánkban jelentős állománya már csak néhány
helyen, Észak- és Északkelet Magyarországon található, mintegy 400-1100
pár. (Meglehetősen nagynak tűnik a minimális és maximális fészkelő pár
száma közötti különbség, de rejtett életmódja következtében felmérése
is csak a revírt tartó hímek számlálása alapján lehetséges, azonban nem
mindegyik esetben történik fészkelés is).
Életmód: Íprilis végén, május elején érkezik vissza Délkelet-afrikai
telelőterületéről. A hímek a revírt jellegzetes hangjukkal jelölik ki,
amelyet ilyenkor folyamatosan hallatnak. Talajba kapart, pár cm mély
fészkét a tojó készíti, levelekkel kibélelve azt. Fiókái fészekhagyók,
már kezdettől fogva ügyesen mozognak a növényzetben, s táplálkozni is
nagyon hamar tudnak önállóan. Elsősorban állati eredetű táplálékot
fogyaszt, szöcskéket, bogarakat, hangyákat, pókokat, százlábúakat.
Növényi eredetű tápláléka fű-, gyom- és gabona magvak.
Élőhely: Nedves rétek, kaszálórétek, ártéri ligetes területek, ahol
május-június táján - amikor párba áll - 50 cm-nél alacsonyabb a
növényzet, de van valamilyen bokor vagy bokorcsoport is, amely
biztosítani tudja a megfelelő takarást számára.
Életforma: Az Európában költő madárfajok közül az egyik
legveszélyeztetettebb, állománya az utóbbi 30-40 évben drámaian
lecsökkent. Ebben szerepet játszott élőhelyeinek felaprózódása,
megszűnése, a kaszálás módjának és idejének megváltozása (Egykor kézi
erővel csak szénának kaszálták a füvet július-augusztusban, a gépi
kaszálás viszont korábban, május-júniusban történik, amikor a tojó még
a fészkén ül. A késői gépi kaszálásoknál pedig az a technika
veszélyezteti, amikor kívülről befelé szűkülő körökben járják a gépek a
táblát, mind jobban összeszorítva középen a végsőkig kitartó madarakat,
amelyek így menthetetlenül a kések közé kerülnek). Védelmét
legfontosabb élőhelyeinek védetté nyilvánítása mellett a kaszálás -
számára kedvező - módjának biztosításával, a kaszálórétek intenzív
legelőkké alakításának megakadályozásával igyekeznek a madárvédelmi
egyesületek biztosítani.
Természetvédelmi kategória: Fokozottan védett
Eszmei értéke: 500. 000 Ft.
