A Szabolcs- Szatmár- Bereg megye keleti felén, az Erdőháton fekszik az Öreg-Túr ölelésében Kölcse község. Kölcsét az egyik legrégebbi településként tartják nyilván a Szatmári síkságon, határából neolitkori és bronzkori régészeti leletek kerültek elő.
A község a Túr folyó és annak mellékága, az Eszteró által körülvett kiemelkedésre épült, így az árvizek nem károsították, viszont védettséget is biztosított az ellenséges támadások ellen az, hogy a Túr csatorna kiépüléséig csak hídon lehetett a települést megközelíteni.
A Kölcseyek uradalmi központja volt, 1344-ben I. Lajostól adományt kaptak rá, valamint vámjogot. Birtokosok voltak még az Őry, Daczó, Kömörei, Gacsályi, Perényi és Kende családok. 1642-ben Kölcsey Péter és Zsigmond új adományt kapnak az egész falu határára, a XVII-XVIII. században csak a Kölcsey családnak volt földbirtoka a településen.
Temploma a XV. században épült eredetileg barokk stílusban. Az egykori Kölcsének az egyik legrégebben beépített, illetve egyben legmagasabban fekvő része a templom és környéke, amit erdők, mocsarak vettek körül. A templom környékét egyébként évszázadokon keresztül temetőnek használták.
Az egyhajós templom a XV. század második felében téglából és terméskőből épült román stílusban. A nyolcszög alakú szentély egykor csúcsíves bolttal lehetett ellátva. A boltozat gyámköveiből kiálló bordák még hét helyen látszanak, a nyolcadik helyen a szószékkorona miatt levágták.Valamilyen oknál fogva a templom teteje beomlott és újjáépítéskor gótikus stílust kapott 1646-ban. A romos templomot feltehetően Ráthi Judit úrnő restauáltatta.1768-ban ismét renoválták a templomot, amit a mennyezet ládáján olvasható felirat igazol, mely szerint 1768-69-ben Kölcsey György és felesége, Komáromy Anna restauráltattak.
Többször tartották a Szatmár vármegyei közgyűlést a kölcsei református templomban, mely jelzi a Kölcsey család iránti tiszteletet. Előnyös elhelyezkedése miatt a XIV.-XV. században már bekapcsolódott a kereskedelmi forgalomba, fokozatosan városias jellegű településsé kezdett válni. Valamikor az 1500-as években alakult a nemes ifjak részére a Pálos rend papneveldéje. Később a papi és tanítói hivatal különvált, így önálló iskola is működött az 1600-as évek elejétől. A XVIII. században a lakosságot megtizedelte a pestis, ezért II. Kölcsey György a felvidékről evangélikus vallású szlovák jobbágyokat telepített be.
A település hosszú ideig megőrizte központi szerepét, 1882-től folyamatosan van orvosa, 1890-től gyógyszertára. 1895-ben körjegyzőség központja lett Fülesd-Sonkád ?és 1909-ig Túristvándi településekkel- mely egészen 1950-ig működött. 1950-től 1965-ig közös tanács működött, majd 1965-től Sonkád, 1970-től Fülesd, 1973-tól Botpalád és Kispalád községek igazgatási központja egészen az 1990-es választásokig, ekkortól ismét önállóvá vált az Önkormányzat. Nagyközségi rangot 1973-tól kapott.
Fontosabb évszámok még a település életéből:
- 1949-től 1964-ig gépállomás üzemel
- Villamoshálózat kiépítése 1952-ben történt meg
- 1972-ben sütőüzem épült
- 1978-tól új gyógyszertár épült
- 1977-ben vezetékes ivóvízhálózat elkészülése
- 1978-ban új, 8 osztályos általános iskola épült
- 1992-től a belterületi utak szilárd burkolattal való ellátása megtörténik
- 1995- ben szeméttelep és szennyvíztisztító telep épül, valamint kiépül a modern telefonhálózat a faluban
- 1997-ben elkészül a gázvezetékhálózat
- 2000-ben 4 tantermmel bővítik az általános iskolát
- 2002-ben megalakul a Gondozási Központ
- 2003-ban feltáró út épül a volt szövetkezeti gyümölcsösben
- 2004-ben megépül a szennyvízhálózat
